Piknikre hívtalak, látom el is jöttél,
Napernyőd kezedben, gondolom nem szöktél,
Megbocsáss de én egy kicsit most kések,
Nem tudok ellenállni, a távoli képnek.
Ennek a gyönyörű vadvirágos rétnek,
De nem, téged egy festő ki ide álmodott,
Velem meg az élet így tréfálkozott,
Sajnálom nagyon, hogy ilyen buta voltam,
Még mindig hiszek a romantikus álmokban,
Ám olyan jó kissé, a boldogságba hinni,
Olykor a vágyakat vödörszámra inni,
Ha rövid időre is, a rosszat feledni.

-írta-Varga István-Barcs-2019.06.29.