Miért így látlak minden álmomban,
gyümölcsfáim között otthonomban,
hátra sem fordulsz, a virágzó fák alatt,
bár csak láthatom rejtélyes arcodat.

Ez egy csodás látomás, ahogy ott állsz,
ó te gyönyörű Nő ugye engem vársz,
kontyba tetted gesztenyebarna hajad,
karommal úgy ölelném formás derekad.

Virágzó fák között, még a gondolat is édes,
mert a természet varázsa nem lehet véges,
lennél te minden éjszakám, visszatérő álma,
virágzó almafám, legszebb érett almája.

Írta-Varga István-Barcs-2018. 06. 15.