Jártál már erdőben,
csillagfényes éjjel,
hallgattad, hogy suttognak
dús lombok a széllel?

Ültél a patak partján,
szép tavaszi délután,
szaladtál egy szikrázó
szitakötő után?

Hallgattad egy kis tónál
a békák kórusát,
láttál már legelésző,
békés őzsutát?

Menj, láss és hallgass,
csodát ad a természet,
biztos megleled benne
a vágyott békédet.

Meglátod, mit senki más,
a titkos virágot,
megváltozik nehéz,
rohanó világod.

Egy erdei tündérlány,
kedves arcú, kis kobold,
haját fésüli a tó partján,
ezüstöt húz bele a hold.

Ott keresd az álmaidat,
újra higgy a mesékben,
mert várnak, hogy megtaláld
mezőkön és erdőkben.