Sok öröm, nevetés, kevés méreg, pia,
kapcsold fel teleden nyaraknak melegét,
bár a halál ellen nincs gyógymód, terápia,
de azért igyad a szép szót, a jó zenét!
A harcát még nem fejezte be az Isten,
az egykori önmagad, ha meglátogat,
a  te kezed is legyen a rézkilincsen,
verd le testedről a rozsdás lakatokat!
Takarítsd ki már öregedő kalitkád,
lassítsd le rohanó napot és éveket,
állíts meg falon a szédült óraingát,
és többször éld újra az egész életed!

Szunnyadnak álmok, az emlék-rezdülések
benned, most üresek az utcák, a terek,
de mégis bejárhatsz távolt és mélységet,
a világod még most is szép, kerek lehet!
Érzéked a világ anatómiáját
Fürkészi és e rövid élet értelmét,
a lélek mindenen át és messze ellát,
féltett titkokról kopik a máz, a festék!

Persze majd eljön az idő, és az a nap,
mikor minden terápia abbamarad,
kezedből csipegetnek égi madarak,
csillagmorzsával gyógyítsd őket és magad!

2013. november 14.