Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Testvérek Éva

Marika Lovász
Marika Lovász képe

Éva

Együtt nőttünk fel, mindössze másfél év korkülönbség van közöttünk. Éva igazi tyúkanyó. Nem emlékszem, mikor, min nevetett, mindig komoly volt. Most, hogy emlékeim közt kutatok, a barátnője Anna is ilyen .

Az iskolában  kitűnő tanuló, szorgalmas. Példás a magatartása, fegyelmezett, komoly gyerek .  És ilyen maradt felnőttnek is.  Amire a Mama oktatta, mindent tud.  A Mama állatok nevelésére, kacsák, libák tömésére, a tehenek megfejésére tanította.  És persze a háztartás vitelére is.  A főzést tökélyre vitte.

Pontosan olyan, - mennyei finomságú réteseket tud sütni ma is, hogy az ember megnyalja mind a tíz ujját utána, - mint a Mama tudott. Finom sütemények, jobbnál, jobbak, na és a kelt tésztái?  Még ma is odavagyok érte. És  ő ezt tudja, ahányszor csak keleszt, a fogyasztóiba mindig beszámít engem is. Ha megsült  a  tészta,  ő valamiért kukorának mondja, már ül is a biciklire és hozza nekem.

Évának mindent a család jelentett egész életében. Két fiú gyermeket szült, és az csak természetes, hogy a családból választott keresztszülőket is. Mindkettőnek én vagyok a keresztmamája. Szép az otthonuk, példás tisztaság, fegyelmezett rend, már-már katonás. Na és a kertje ! Ott van ám csak egyenes sorakozó. Még a tök sem nőhet csak úgy össze-vissza. A sorokat talán még derékszöggel is kiméri!  Kis gaz még véletlenül sem mutatkozhat. Szoktam irigyelni...néha csak, mert én egyáltalán nem ilyen vagyok. Ha vizitálja a kertemet, mondja, hogy gazos. Hát, mondom,  igen, én szoktam gazot is nevelni, némelyik olyan szép...ezen aztán egészen elhűl...

Mindenkiről mindent nyilvántart. Eseményeket, születéseket, most már egyre többször a halálozásokat is. 
Keresem az emlékeket , hogy  volt e olyan jeles esemény, ahol kimutatta boldogságát. Táncolni sem láttam soha. Ezért aztán nehéz dolgom van, amikor róla próbálok írni. Azt azonban biztosan tudom, és egész életemben éreztem, hogy Éva engem kitüntetően szeret. Amolyan igazi , testvéri szeretettel, óv félt, mintha a Mama lenne.  Csak beugrik gyorsan, - folyton siet, szalad valahova - hallottam, hogy itt volt az orvos asszisztense, beteg vagy? Mi van veled?  Valaki mondta, hogy egész éjjel égett a villany. Éberen figyeli a világot, és ha kell azonnal segítségemre siet. Néha, nagy ritkán megölel, és attól szinte elolvadok. Mert az ölelésében benne van a család szeretet. Mint a tyúkanyó, amikor a  szárnya alá terelgeti csibéit.

Szeretem, sírig tartó szeretettel , fegyelmezett érzéssel, nem kimutatva,  csak ahogyan ő igényli. De én ismerem őt, és tudom, hogy a lelke mélyén, van igénye arra, hogy megmutassam neki irányába mélyen hordozott szeretetemet. Évát szívből szeretem, a Mama helyett is. Szükségem van rá. És Istent arra kérem, hogy  mostmár mindig  maradjon így.

Köszönettel...szüleimnek

Rovatok: 
Irodalom