Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Testvérek: Mihály

Marika Lovász
Marika Lovász képe

Mihály

Elsőszülött gyermeke Apámnak. Mint ilyennel rendelkező, jogokat formált magának, velünk kisebbekkel szemben. Az idősebb jogán állandóan egrecíroztatott bennünket. Sőt, simán megvert minket. Évát és engem. Boriskát csak azért nem, mert ő még kicsi volt. Furcsa mód, ha most visszaemlékezem, az az érzésem a Mama elnézte neki ezt. Valahol említettem már, hogy dacos gyerek voltam.Valami rosszat csináltam és a Mama azt mondta, mehetsz világgá.  És én mentem.

Házunkkal szemben volt a Zsidár hegy, oda felmentem és leültem , hogy jól lássak mindent, ami az udvarunkban történik. A Mama is látta, hogy ott vagyok. Sötétedés előtt Miskát szalasztotta értem. Nem kegyelmezett, hazáig pofozott. De volt olyan is, ha feleseltem, a fejem a falba verte.

Miska galambászkodott. Volt légpuskája, amivel lőtte a csurikat, hogy azok ne zabálják fel galambjai elől az eledelt. Már nem emlékszem min, de valamin összevitatkoztunk, és Miska bátyám a légpuskájával - igaz csak egy búza szemmel - de belelőtt a lábamba. A nyoma ma is megvan, apró vadhús kinövés van a helyén. Ordítottam a fájdalomtól, úgy emlékszem, a Mama semmit sem szólt. Nem úgy Apám - leakasztotta az ostort, és azzal ütött hegyibe -.  Ő nem tudta elviselni, hogy a lányokat verje. 

Uralkodós természete, felnőtt korában megbosszulta magát. Igen szép lányt választott magának feleségül, aki viszont nem tűrte el, hogy kezet emeljen rá, hozzáteszem helyesen. Elváltak. Két gyermekük született, akikkel kapcsolata jó.

Nem sokkal a válás után talált magának új asszonyt, akivel békésen, sőt mondhatom , kellő tisztelet adással  él együtt.

Furcsa ez nekem is, de Miska meghasonlott önmagával.    Legtöbbször ő jön haza. Egy alkalommal, -éppen ,már nagyon beteg papókámat mosdattam amikor bejött -teljes nyugalommal megvárta amíg készen vagyunk, majd Csabihoz ment, és azt mondta neki, kissé elcsukló hangon, hogy Tudod én is nagyon megbecsülöm az asszonyt. Mindent megteszek Irmának amit csak kér, Mert belátom, hogy nélküle nem tudnék létezni. Nem tudok főzni, mosni, takarítani.  De ellátom az állatokat, kapálok, elmegyek a boltba, a postára, rám bízza pénzügyeit. És ha elfárad, mondom neki, hogy feküdjön le egy kicsit, pihenjen, nem kell állandóan dolgozni.

Abban is különbözik más férfiaktól, hogy nem italozós, nem cigarettázós. A cigi, hogy nem szív, az nagyon jó dolog, de hogy soha életében egy jóféle bort, pálinkát, egy hideg sört nem ivott, meg jóízűen....

Azért én emlékszem egy ominózus esetre mégiscsak..Katonaság előtt történt. Barátai, akikkel együtt be kellett vonulnia, elvitték a kocsmába.  

Nem tudott kitérni a heves kínálgatásuk elől.  Miska rövid idő után úgy kiütötte magát, hogy a haverek kénytelenek voltak hazahozni.

Itthon sírt, forgott vele a világ, és úgy hányt, mint a muriló. Mi lányok a háttérből figyeltük, mi lesz vele. Úgy jajveszékelt, mint aki halni készül. A Mama adott neki savanyú uborkát, és mikor kellően elkábult, befeküdt a kisborjú jászolába, - akkor éppen nem volt borjú - onnan csak ki kell hajolni, ha hánynia kell. ott aludt vagy fél napot, de még megébredése után is alig akart élni. Csak a Mama sajnálta szegény gyerekét.

Aztán jött a levél a katonaságtól, Idesanya kérdezte tőle mit küldjek neked fiam? a válasz: süteményt , egy kis süteményt.

Mert a csipőset sem bírta. Ferkó bátyám mokány fiú volt, minden rosszban kanál. Megkóstoltatta vele a csipőspaprikát. Ő is bekapott egyet, úgy mutatta neki, hogy látod? semmi bajom nincs tőle. Miska erőset, de nagyon erőset harapott. Majd a paprika úgy elkezdte marni a száját, hogy csak na!

A csúfságtól, hogy ez vele megeshetett, felment az istállópadlásra, és ott hüppögött kínjában.  Idesanya meghallotta és kérdezte tőle, hol vagy arany gyerekem? és jött a válasz:  istállópalláson, megesz a paprika!   Ma is zrikáljuk őt ezzel a mondatával. Esz még a paprika? Azt mondja, enné, ha megenné.

Miska bátyám is egy karakter. És ma már az asszonyok irigylik Irmuskát, hogy ilyen jó férje van.

Istennek legyen hála, hogy ő is a testvérem

Rovatok: 
Irodalom