Vártam, hogy az ég felhőit odébb tolja,
hogy süssön a nap, szikrázzon a hó.
s a szelet, hogy elfújja sötét függönyét.

Köveket körbe a környílás ölelte.
Repedésekbe tekintett szemem.
s azalatt sötétedett, jött az alkonyat.

Rejtett csillagok elfelejtett fák felett
bújocskáztak mind. Nyikorgott a nagy
Göncölszekér megfagyott érzéseimmel.