Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Tiborcék Meránóban

Mezei István
Mezei István képe

Majd nyolc évszázada annak, hogy állítólag Bánk, a magyarok bánja leszúrta  Gertrudist, II. András király merániai feleségét, aki fényűző, idegen udvartartását szabadította rá az országra. Gyarmatosított bennünket, példáját később oly sokan követték. Tiborc, a megnyomorított pór szívbemarkoló panaszát éhségről, szegénységről, egy jobbágy nép kiszolgáltatottságáról századok morzsolják, nemzedékek mormolják magukban azóta is.

Nemrég mi, Tiborcék utódai útra keltünk, hogy meglátogassuk Európa tetején, az Alpok szívében Meránot, az egykor rokoni tartományt. A történelem itt szelídebb volt, mint a miénk, erre még a gesztenye is csak szelíd. Édes mediterrán borokat cseréltek vastag flandriai posztóra évszázadokon át a hegylakók, hogy aztán maguknak számolják a hasznot vastag, ékszertől gazdag ujjaikkal aranyban. Már bankjaik, Sparkasseik voltak akkor, mikor még mi földkunyhóban háltunk. Kereskedtek, gyarapodtak, alagutakat ástak, sáncokat, falakat, tornyokat emeltek a megközelíthetetlen szirtekre, melyek félévezred tanúi lettek, és ma is épen állnak. Nem dúlta tatár, nem fosztogatta török, és nem muszka szabadította fel e földet. Ügyes taktikával a merániak átengedték hágóikon a frank, szász és a burgund lovagokat, kik gyakran indultak itt délre hol megvédeni, hol megszorongatni a középkori Rómát és a pápát. Nem álltak ellen soha a túlerőnek ők.

    Ködöt pipálnak a nyugodt fenyvesek, régi bűnökről, szerelmekről suttognak és ott fenn felhők bújócskáznak a hegyekkel. Gleccserek, vízesések könnyét pisztrángos patakok gyűjtik a partok közé a köves folyómedrekbe. Barna zsindelyes falvak tűtornyú templomtornyai fohászkodnak a magasba. Szőlőtőkék kapaszkodnak a déli lejtők teraszain, lenn a völgyekben dús almafaerdők ölelik körbe a tanyákat. Míg mi síkságainkon a vérünket ontottuk Európáért és a megmaradásért, addig ők arról tanakodtak napfényes, reneszánsz erkélyeiken, hogy észak- olaszok, vagy dél-tiroliak e valójában. Fél évszázada utakat, hidakat, gátakat robbantott az elszakított osztrákok dühe, és falvak kerültek víz alá. Ma már csak a tavakból kimagasló tornyok hirdetik a templomok egykori szépségét.

  Mindezt takarja, és feledteti Európa kék színű fátyla.

    Mirajtunk zord hadak tapostak, most örülhetünk, hogy fiaink és lányaink diplomával a zsebükben sepergethetik termeiket, fényes folyosóik kövét sikálhatják és pompás lakomáik után elmosogathatják a szennyest.  

   Nálunk a politikai őrület és folytonos tulajdonváltás istállót, jószágot, életet pusztított. Itt fenn a paraszt is úr, mással vettet, arattat és a vendégmunkás neki szedi le a fáról a gyümölcsöt.

   A meredek, smaragdzöld lankák ezrein méla gulyák, tériszonyt nem  ismerő nyájak legelésznek. Minket ott lenn új urak, újkori törvénye folyton a tilosban talál, itt Európa milliárdosai szórják szét millióikat, és múlatják az időt.

     A fényűző szállodák, lakóparkok, hófehér kolostorok, szűk, apácás  utcácskák városa Meráno, ahol pálmák zöldellnek a havas csúcsok tövében. 

    Aztán hazaindultak a hegyek országából a legújabb kori Tiborcék, arra, amerre az utak mindig lefelé vezetnek a szemétdombok felé, magukban azon morfondírozva, hogy mit fontolgat a kormány, vagy valamelyik korrupt, netán kancsal főbankár.

Amíg odakinn és odafenn voltak, azok milyen újabb költségvetést és adórendeletet fundáltak ki ellenük: tizedet, kilencedet, magasabb áfát, iparűzési adót, kamatadót, füstadót, súlyadót, házadót, regisztrációs adót, ebadót,  ……..?

Aztán visszacsúszva ebbe a gödörnyi hazába rádöbbenhettek újra, ez az ország eladó.

                                                                          

 

Rovatok: 
Irodalom