Messze látok a Balaton víztükre felett
Kérdésre nincs,nem jön felelet!
Imára kulcsolom kezemet
Az oltár előtt letérdelek

Némák a falak ,mi lesz veled
Édes hazám,ha keresztre feszítenek?
Megint te mutatod az utat
Visszhangként mégis téged átkoznak?

Már csak gondolatban állok a hegy ormon
Fáradt lábaim nem bírják az utat
Írom soraim,s kiáltok velük nagyokat
Apátság felé,hogy téged ne bántsanak!

De néma a fal csendes ,elhallgatott
Választ kérdésemre én már nem kapok
Csak békét,szeretetet,összefogást kiáltok!
A gond elnyomja a válaszotok

Ó tihanyi visszhang,add meg válaszod!
Drága hazámra,ha nem leszek vigyáztok!
Európa szívébe,oly sok rosszat kapott!
Mégis volt,ki vigyázta a visszhangot!

Gondolatban állok fenn a hegytetőn
Nap ragyog a Balaton vízének tükrében
Hegyek,völgyek ölelik körben
Nincs ilyen táj a világmindenségben!

Vigyázzatok e szent ölelésre!
A visszhangot kiáltó Isten szeretetére!
Vigyázzatok e sokat szenvedett nemzetre!
Hogy értsétek a szót,ha a visszhang újra felelne!

2016.04.23.Mosonmagyaróvár.