Hangos szóval kiáltok a magasba
Az Apátság fala néma marad!
Nincs már visszhang, ami kiált
Nincs felelet, néma a szád
Messze látok a Balaton víztükre felett
Kérdésre nincs, nem jön felelet!
Imára kulcsolom kezemet
Az oltár előtt letérdelek
Némák a falak, mi lesz veled
Édes hazám, ha keresztre feszítenek?
Megint te mutatod az utat
Visszhangként mégis téged átkoznak?
Már csak gondolatban állok a hegyormon
Fáradt lábaim nem bírják az utat
Írom soraim, s kiáltok velük nagyokat
Apátság felé, hogy téged ne bántsanak!
De néma a fal, csendes, elhallgatott
Választ kérdésemre én már nem kapok
Csak békét, szeretetet, összefogást kiáltok!
A gond elnyomja a válaszotok
Ó, tihanyi visszhang, add meg válaszod!
Drága hazámra, ha nem leszek, vigyáztok!
Európa szívében oly sok rosszat kapott!
Mégis volt, ki vigyázta a visszhangot!
Gondolatban állok fenn a hegytetőn
Nap ragyog a Balaton vízének tükrében
Hegyek, völgyek ölelik körben
Nincs ilyen táj a világmindenségben!
Vigyázzatok e szent ölelésre!
A visszhangot kiáltó Isten szeretetére!
Vigyázzatok e sokat szenvedett nemzetre!
Hogy értsétek a szót, ha a visszhang újra felelne!
Mosonmagyaróvár, 2016. április 23.
