Szeretek kiérni az erdőből ezekre a csodás helyekre, melyek vonzzák az állatokat is. Itt mindig valami csodát láthatok, ha szép halkan megközelítem. Itt laknak a tisztás különleges lakói, akik rokonságban állnak a tavi és nádi testvéreikkel, akiket az éjszaka varázslata alatt lehet megcsodálni. A tisztáson viszont a legkülönlegesebb időszak a hajnal.
   A tisztás tündérei a hajnali pára leheletéből szőnek ruhát, melyen a reggeli napfény sugarai ezüstös harmatcseppekként csillognak. Szárnyuk, mint a szitakötők áttetsző hártyája, a szellő legkisebb rezdülésére is meglebben, s a virágok illatát festik láthatatlan ecsettel a levegőbe. Hangjuk a földfelszínre törő forrás csobogása, a levelek susogásának éneke, mely a szív legmélyebb húrjait pendíti meg.
   A tisztás maga egy virágos szőnyeg, melyet a százszorszépek hófehér csipkéje szegélyez. A gombák kalapja alatt apró asztalok terülnek, ahol a tündérek a hajnali harmatot mézként kortyolgatják, s a vadszeder édes levét isszák. A pókhálók, mint apró kristálypaloták, a fűszálak között feszülnek, s a reggeli fényben gyémántként ragyognak.
   A tündérek lelke a pillangók szárnyán érkezett a világra, s minden egyes napjuk egy újabb tánc a fény és az árnyék között. Szívük a virágok kelyhében dobog, s ha egy-egy bimbó elhervad, szemükben egy apró, csillogó könnycsepp jelenik meg, mely a földre hullva újabb apró virágot fakaszt.
   Ők a természet láthatatlan őrzői, a fák zöld lélegzetének, a föld illatos mosolyának megtestesítői. Lépteik nyomán a fű sűrűbben nő, a virágok élénkebben pompáznak, s a levegő frissebbé válik. A tisztás tündérei a remény apró szikrái a világ szívében, a csoda halk, de még ma is létező hangjai a mindennapok zajától kicsit távol, de elérhető távolságban. Ha kimész egy ködös-harmatos nyári reggelen, egy általad ismert tisztás szélére, s csendben figyelsz, Te is találkozhatsz ezekkel a még ma is létező apró csodákkal.

TM