Létezik egy elfeledett erdő,
hol a fák őrzik a csendet,
lombok között suttog a szél,
mindenki tudja a rendet.

Holdfény csillan harmatos köveken,
tündérek halkan lépkednek,
pajkosan suhannak az éjben,
álmodban hozzád érkeznek.

Az idő itt lassabban szalad,
sok száz évgyűrűt osztogat,
az erdő örökké élő fáival
rejtelmesen hívogat.

Legmélyén még őrzi titkait,
lombkoronáját ráborítva,
vastag avarszőnyeg alatta,
így vigyáz álmainkra.

A szellő fülünkbe suttogja,
mi hallgatjuk a meséket,
a rengeteg ölelő rejtekében,
megtaláljuk békénket.

TM