Trónra ült a Semmi, bíbor palástban,
Zsebében arany, kifosztott hazában.
Mosolyog, ha kérded, mit is tesz éppen -
Kapar a markodban, szépen, serényen.

A szólam díszes, míg a törvény hajlik,
Kenőpénz lassan sikamlóssá válik.
A jog páncélja lyukas, rozsdás szita,
Míg a nép alszik, ő visz mindent haza.

Igazság? - Csupán dísz az ajtó fölött,
Hol bejár a pénz, a becsület döglött.
Fenyeget: "Ne láss, ne kérdezz!", visszhangzik,
Mert itt, aki szól, azt el is intézik.

De a történelem türelmetlen már,
S a hatalom, mely hazug, kevély s sivár,
Egyszer elhull, mint mázas, rothadt alma -
Mely belül üres, nincs többé hatalma.

2025. április 13.