A magyar nem harcra, szeretni született,
Tanítani önmagát, s más nemzeteket.
Ha ökölbe szorul két kezed, ne feledd;
Szeretni, tudni kell, mindenekfelett!
Ha nem teheted nyíltan, tedd meg titokban,
Add igaz történetünket szájra - szájra,
Csomagold mesébe, dalba, táncba,
Csendesen elsuttogott éjféli imába!
Mert lelkében, lélekkel él a magyar,
S míg ajkán él az ősi ének, száll a dal,
Míg a rámás csizma táncra dobban,
Ott vagyunk minden szívdobbanásban.
Ott vagyunk minden zöldellő fűszálban,
Vértől áztatott mezőben, erdőben, fában,
Sorsunkat őrzik az égen ragyogó csillagok,
Hidd; igazságot nekünk Isten maga oszt!