Tavasz köszönt,nyílt szép virág
Légbe ontotta illatát
Zöldült levél,lomb sátora
Virágokat méh porozta

Elmúlt tavasz,s jött a nyár
Alma termet,piroslik már
Rám kacsintott,csak úgy ragyog
Nézd,milyen szép cirmos vagyok

De,mi történt egy reggelre
Visított a fejsze éle
Zuhant a fa,alma rajta
Leterítve,nyögött a föld alatta

Elestek,mint katonák a háborúban
Egymás után feküdtek sorban
Tudom,hogy könnyük hullott
Törzsükön,hol ágtól megcsonkított 

Sírt a tő,hol fejsze sújtott
Tő hajtások kérték ne bántsatok
De jött az ítélet kegyetlen
Útban vannak mind a négyen

Fáj a szívem,csak úgy sajog
Megkímélték őket vad viharok
Ember ítélt,s kivágatta
Lesz helyettük másutt almafácska

S,ha eljön a tavasz megint újra
Rálehel az ég gyöngyharmatja
Újak nőnek,virágba borulnak
Szívet-lelket megnyugtatnak.

2O15.O8.O4.Mosonmagyaróvár