Tudunk-e még tisztelettel a másikhoz szólni?
Vagy csak kőkemény szavakkal folyton dobálózni?

Tudunk-e még emelt fővel legjobb úton járni?
Vagy csak haragunk tengerén bőszen ladikázni?

Tudunk-e még fénylő szemmel Barátunkra nézni?
Vagy csak egymást megtiporni, marni és megtépni?

Tudunk-e még egyáltalán jó emberként élni?
Vagy pedig egy életen át egymástól kell félni?

Tudunk-e még tiszta szívvel jóságosnak lenni?
Vagy csak sárral dobálózni, s rossz dolgokat tenni?

Tudom egyszer elmúlik majd a haragunk végre.
S boldog szívvel, fényes szemmel nézünk fel az égre.