Ugye kedvesem eljössz, ha hívlak,
mikor az almafák, virágba borulnak,
vedd fel a kék pettyes karton ruhád,
szokott helyen, virág csokorral várok rád.

Ígérem előbb ott leszek mint gondolod,
remélem még megtalálod a régi padod,
tudod amelyik a kedvenced volt mindig,
mögötte fűzfának ágai, lehajoltak földig.

Ahol csókoltam először mézédes ajkadat,
ígértem lehozom, a csillagokat a Holdat,
ám te egyre csak ezt a mondatot mondtad,
maradj így nekem, ne vigyen más felé utad.

Írta-Varga István-Barcs-2018.08.01.