Nagy szeretettel ajánlom írótársaimnak, akikkel együtt élhettük át ezen élményeket! 

Amikor kiderült számomra, hogy tényleg eljutok Erdélybe, a régóta emlegetett „Tündérországba”, alig akartam elhinni.  A sok izgalommal induló kezdet, meghozta gyümölcsét.
Egy csodás világ tárult elénk, egy csodálatos ország elszakadt szigete. A sziget, mely soha nem tudja elfogadni, hogy ami elszakadt, azt már nyom nélkül nem lehet összevarrni…  A forradás, örökre elcsúfítja arcát. Haladjunk a hegek mentén. A hegek,  melyek mint hegyek vonulatai szelik át a történelem palettáját. Színes, mesés paletta. Színek kavalkádja, melyben senki nem találja megnyugtatón a helyét.

Egy utazás, melynek útja az egekig ér.
A zöld, szinte burjánzott előttünk. Csobogó patakok, az erdők, mesés fenyvesek ölén megszeppent medvebocsok kergetőztek, melyjel csak a képzeletünk játszadozhatott.
A nyíló tavasz, a varázslatos nyár kezdete.
Vidám kacagás harsant, befoghatatlan távolságok, tér-és idő lassú mozdulása. Elhagyva a megszokott környezetünket,  beléptünk egy „másik” világba.
Isten, gondoskodó szeretete vett minket körül. Tapintani lehetett,  a szinte a hibátlan természetet ami befogadott minket, melyben csak átutazók voltunk, de ott voltunk, BENNE!
Vajon ezt mindenki érezte, vagy csak egy páran?
A teremtés csodáját szemlélte, a Teremtő fő alkotása, az ember.  A szépség és a hatalmas erő. Melynek egy fuvallata elfújhatna,  megsemmisíthetne mindent, de nem teszi, még vár!
Lehetőséget adva annak, hogy ne csak egy páran, hanem lehetőleg mindenki felfedezze ezt a csodát, hogy ÉLÜNK, és élhetünk ebben a mesés világban.
Bár, ezen kevésbé sértett világ tere  egyre szűkül.  Mi, abban a kiváltságos helyzetbe kerültünk, hogy láthattuk!
Valamikor régen, a kezdetekkor, az egész földön paradicsomi állapotok uralkodtak. Az ember úgy lett megalkotva, hogy be tudja fogadni, fel tudja fogni e szépségnek  világát. Isten, az ember gondjaira bízta az Édent.
Mára már unalmas, megszokottá vált ez a csodás föld.  A rombolás ijesztően uralkodik. Még többet, még többet kapni…és adni?...- minek. Viszont, most nem ez a lényeg. Talán van még esély az adásra, hogy minél tovább megőrizhessük azt, amit csak úgy, kaptunk. Csupán szeretetből. Semmit nem várva érte, mint hogy becsüljük és szeressük.  Sablonos szövegnek tűnhet.
A szeretet az, ami mozgatja ezt a világot, mert ez talán csak egy szó lehet, ha nem töltjük meg tartalommal, cselekedettel. Hiszen, cselekedet nélkül bármilyen magasztos hit halott…

„Mutasd meg hitedet a cselekedetedből, és én is megmutatom a cselekedetemből az én hitemet!”

Hála Istennek, hogy kimozdultunk arról a bizonyos holt pontról, és elkezdtünk cselekedni! Ha már csak ezt az utat veszem alapul, akkor is.  Ne hagyjuk abba! Ne hagyjuk, hogy elnyeljen minket is a világ megsemmisítő ereje! Ne hagyjuk, hogy a csodák elvesszenek az életünkből!
Bízzunk a teremtő erő megújító hatalmában! Aki ezt meglátja, az máris tehet valamit annak érdekében, akár csak egy szóval, egy gondolattal!
Tündérországban jártunk! Megláttuk, megtapasztalhattuk e gyönyörű táj varázsát!

Köszönöm a Teremtőnek, hogy megőrzött a hosszú utunkon! Köszönöm Nektek is, akik ott voltatok mellettem, és lehetővé tettétek a segítségetekkel, hogy megláthassam ennek a fenséges, teremtett világnak egy kis szeletkéjét…!!! :)