Egy ölelés, elsuhant nyár!
Mint a többi egymás után..
Találkozunk, hisz jön a jövő nyár!
Ablakunkat tárjuk, bejöjjön a napsugár!
Boldog mosoly, remény, csend
Minden ami szívünkben élt odabenn.
Búcsúzás, mint minden évben
S bízva a reményben, a fényben!
Hogy az ölelés nem az utolsó
Visszanéztem, s ott álltál intve felém
Nem tudtuk, utolsó üzenetedé!
Búcsúztunk a viszontlátás búcsújával
S elmentél egy fecskemadárral!
Fel, fel egyre feljebb
Honnan visszatérni már nem lehet!
Hogy onnan fentről nézzed
Egyre fogynak az utcából a barátok.
A balatoni nyárnak vége lett.
Elmentél őszi levélhullással
A tavasz nem hozott neked kikeletet!
Elaludtál a szeretet mosolyával
Emlékedet lassú, fáradt lépteimmel kutatom
S búcsúzom a kacagó nyártól
Szívembe hordom utolsó ölelésedet
Lelkemben megszólal egy hang az elmúlásról
S velünk vagy, most is forró a nyár
A cseresznyefán ismét énekel a sok madár
A nap perzselő tüze éget
Ígérem, nem feledlek már soha Téged!
2O14.O6.1O.Mosonmagyaróvár.
