Fellobbant még egyszer utoljára
A beteljesületlen szerelem lángja.
Mint e két pillangó
Tisztes távolból
Követik egymást, ... ám,
Szárnycsapásuk nem számíthat már.

Holtuk előtt még össze-össze érnek,
Szomjukat oltják patak nedüjével.
Megérintik egymást, így ölelkeznek
Pillanatra a gyönyörre emlékeznek.
Mit adni tudtak egymásnak rég
Majdnem olyan, mint valaha,
A felhőkből alázúduló vízesés.
Mondd csak, suttogd csak mit tegyek?
Mégegyszer utoljára nyíljanak meg az egek!
Tudják, örömükből új élet már nem kel!
De egyszer tán lehet még zöld
Ez a megkopott, gyéren termő föld…
 

A pillangók messze szállnak
A vágyak elillannak
Az égen ragyogó pontfények
Milliónyi csillag, tündökölnek.
 

Kis idő, - egy perc talán,
S ők találkozhatnak odaát.
Mire megvirrad
Egymáséi lehetnek majd ...