Anyám azt mondta: pogány vagy fiam,
s ez fáj nekem, mert hitem gúnyolod.
Anyám, az én szívem is úgy dobog:
egy ütemre élünk mindannyian.

Isten hű szolgája így szólt hozzám:
eretnekségtől éget a könyved!
Atyám, az én lelkem is oly könnyed:
egy Nap világol minden zsolozsmán.

A tanár riadtan húzott félre:
templomba jársz? ez rossz fényt vet rád!
Uram, csak szolgálok, nem érhet vád:
mi lenne, hogyha mindenki félne?

A tüzér hadnagy rapportra rendelt:
honvéd elvtárs, ön káros tan híve!
Jelentem, fehér a szabadság inge,
s a zubbony rajtunk vérre szentelt.

A Föld morajlott a talpam alatt:
pusztító nyomot hagysz vén testemen!
Meglátod majd: nyom és gyom sem terem,
ha az ember soká tapos rajtad…

 2017.04.08.  Csorba Tibor