Néha lovakkal álmodok,
gyönyörű büszke mének 
vágtatnak fürge szélben, 
és én is velük vágtatok.

Kecses nyakukon ívelő, 
fényes sörényük barna, 
patájuk porba dobban, 
homokvihart kavarva.

Szabad szívük betörve,
villanypásztor őrzi őket,
s megzabolázza rendre a 
hámból kirúgni készülőket.

Mondd! Tűrni kell a rabigát?
Lehajtott fejjel, láncra verten?
Nem nyithatok erről vitát!
Te kérdeztél, s én nem feleltem.