VÁGYÁLOM

Oly puhán csókoltál,
Életembe színt hoztál,
Karjaid közt ringattál
Vágyom rá, hogy izgassál.

Messzibe vesző régmúlt
Omladozó pillérei hulljatok!
Épüljön vár új alapra,
Elmúlásnak nem lesz napja.

Ujjaidba sodort ujjam
Erős fonala el nem szakad,
Feledve zord külvilágot
Egymást vágyjuk, egymást látjuk.

Magadba kívánó tekinteted
Egyszerre mindent elmond nekem,
Közeledben semmi kín nincs,
Szeress tovább, csak azért is.

Együtt fürdünk az érzékiség
Mély tavának vizében,
Odalent a mélységben
Nem létezem, csak is Teérted.

Budapest, Kunigunda Kollégium, 2013. augusztus 24.