Nézem, ahogy a munka hevében,
izmos tested verejtékgyöngyökbe
öltözteted,
s verejtéked egy-egy gyöngye
szépen, lassan hogy gördül le
köldöködre.

Vágyam immár szemérmetlen,
ott lapul fénylő szemeimben,
véremben,
vad táncát járja immár bennem
a kéj.

Hozzád sem érek, mégis érzem,
bőrödnek sós ízét nyelvemen,
elégek,
hozzád lépek, csókokkal becézlek,
igézlek.

Fátyol borítja szép szürke szemed,
kutató, simogató kezed is reszket
melleimen,
s áldott táncát járja tested testemmel,
szerelmesen.