- Láttam, hogy itt voltál, és nem jöttél be
- Nem hívtál!
- Pedig vártalak
- Én is !
- Elmenjek érted?
- Tényleg?
- Persze, mindjárt ott vagyok...
Kellemes időtöltés volt, hármasban, anyukával!
- Menjünk el az Öregprésbe!
- Nem ismerem, hol van? Sose hallottam róla...pedig kívülről tudom minden utcáját
- Nézd meg a neten.
- Elmehetnénk egyszer ide, kellemes helynek igérkezik. És nem is túl drága. -Megbeszéltük. Ha lesz egy szabad estéd, ott a helyünk.
Mi a csuda van velem? Akarom őt. Most azonnal!
- Hazaviszel?
- Persze, menjünk.
Megáll az autó a házam előtt. El akar köszönni, de én érzem, nem engedhetem el. Most nem engedhetem el!
- Beszélgessünk még egy kicsit!
- Miről?
- Hát... nem volna kedved? Egy kicsit játszani?
- Ezt most nem értem, mit játszani?
- Nem volna kedved ? Bejönni hozzám egy kicsit ?
- Az a baj, hogy, ... hogy gyógyszer nélkül én nem tudok.
- Igen, de... és csak úgy lehet? Kérlek! Annyira szeretném!
Kiszállunk a kocsiból, és bemegyünk a házamba. A vendég szobába, ahol már előre elkészítettem a kétszemélyes rekamiét. Kék színű szatén takaróval terítettem le, finom, selymes ágyat vetettem, felkészültem. Igen készültem erre a találkozóra. Amióta megszólított, vártam erre a napra. Amikor nézegette a neten az Öregprést, arcomat hozzádörzsöltem az ő arcához, így vettem le az illatát. És valahogy tudtam, hogy nekem kell megtenni, hívni, invitálni, tekintetemmel bíztatni. Pőrén feküdtünk egymásba merülve, olyan szoros összefonódásban, hogy abba minden porcikám beleroppant. Orromban éreztem kellemes , ám vad férfiúi illatát, melyet mélyen magamba szívtam, még inkább felkorbácsolva a vágyat. Akarom, kívánom...Istenem ez mennyire jó! Nem tudtam betelni vele. Újra-és újra nyíltak meg a sok éve elszunnyadt tűzhányóm geizirjei... Megfeledkeztem a világról, mindenkiről, mindenről. Csak én voltam, magamban.
- Azt akarom, hogy örök emlék maradjak számodra! Csak magadra gondolj, érzem én is, hogy mennyire jó ez neked, így akarlak megőrízni az emlékezetembe örökre.
- Jézusom! mi történik velem? rosszul érzem magam! hányingerem van ! Egy korty alkohol nélkül részegnek érzem magam! Szédülök, pisilni kell, muszáj az arcomat lemosni hideg vízzel, mert elájulok! Ne haragudj rám kedves, de annyira akartam. Úgy érzem magam, mintha tinédzser lennék, szerelemittas, mámoros és csak magammal törődtem. Mit tegyek, hogy neked is jó legyen? - - Semmit nem tudsz tenni. Nem készültem erre az estére. Hogy ez lesz a vége. Lassan mennem kell.
- Gyere el vasárnap a templomba. Ott szeretném megköszönni ezt az estét, ezt a csodát ami velem történt. Mióta először megöleltél, minden nap , minden este vártalak. És ha nem jössz értem, még most is várnálak.
- Hát eljöttél?
- Eljöttem, ez az utolsó vasárnapom. Veled töltöm. Engem még soha senki nem hívott templomba. Nem volt senkinek fontos.
Fogtuk egymás kezét az ima alatt... és vége!
Napok teltek el, mire megjött az üzenet.
Van , ami van, es ami van,
Az az, hogy szeretlek
Es hiányzol
Es jó lenne veled lenni
Pár éve már, hogy ismerjük egymást. Nem múlik el nap, hogy ne gondolnék rá, rád...

Vártalak , várlak