Számon kérni hogyan lehet,
attól ki utat tévesztett,
törékeny ágat avar fedi,
lépésed roppanva töri.

Ám ha alatta ott a gödör,
a séta már nem lesz gyönyör,
fonákja ez minden útnak,
majd hátad mögött összesúgnak.

Pecsétet ütnek naplódba,
vagy bujkálhatsz néha bozótba,
Nem kell, minek mentegetőzni,
az úton, fájdalmas menni.

Nem látható sokszor fájdalom,
néha bánat fakad nászdalon,
napsütést várod viharba érsz,
ölelésre vágysz, majd hazatérsz.

Így múlnak évek, sírsz dalolsz,
gondolsz egyet, majd csomagolsz,
kérdeznek sokszor nem válaszolsz,
de a végén azért meghajolsz.

Barcs.2020.06.26.