Országok zuhannak laza egy halomba,
Európa tartja pallosát nyakukra,
lángol már Gáza, Szíria és Ukrajna.
Permanens hazudnak mind a pátriárkák,
az igazakat most sötét tárnák várják,
a fejünkre omlik a reneszánsz árkád.
A múlt század bűnös, oly sokat vétkezett,
vérpirosra váltak többször a kék egek,
magasztalt gyilkost és irtott vétleneket.
Időnként becsap egy bankválság meteor,
megfeszül megváltó, röhög a két lator,
az emberség meg alszik mélyen valahol.
Népek özönlenek a határokon át,
mindenki cipeli fájdalmát, nyomorát,
elzsibbad a lélek és meggörnyed a hát,
Már korszerűtlenek a jók és a szentek,
a pénz diktálja nekünk most az új rendet,
ifjak, vének árubőségen merengnek.
Az utakon, tereken nő a szenny, piszok,
ritka a szép szó és divat lett a szitok,
jól érzik magukat ebben a Káinok.
Hiába írunk is le ezernyi Szent Jelt,
egy démon mindent már jó előre megfejt
és elindul felénk, mit még senki sem sejt.
Romokba dől felhőkarcoló, a sok vár,
a trónon cserél az égi és földi császár,  
a Napunk Nyugaton majd végleg alászáll.

2014. aug. 23.