A naptár kinyitotta a szemét. Odakint vakitóan fehér volt minden. Az éjjel hatalmas hó esett.

A lakásban már mindenki fent volt, túl voltak a reggelin. A naptár rápillantott a lapjára írt szóra. A hónap utolsó napjára Szilveszter volt írva. Túl zajosak, vidámak voltak ma a gyerekek. A lakást elkezdték feldíszíteni színes papírokkal, trombitaszó töltötte be a szoba csendjét, ezt nagyon élvezték. Furcsa egy nap ez. És vajon miért nincs több nap a lapjain. De nem tudott tovább ezen töprengeni, mert vendégek érkeztek. Ők is vidámak voltak és zajosak. Nagy evés, ivás kezdődött, hangos kacagások hallatszottak. A gyerekek is imádták, késő estig ébren lehettek. Éjfélkor tűzijátékot néztek az ablakból, poharak koccantak, boldog új évet kívántak egymásnak. Ez egy boldog vidám nap volt, gondolta a naptár, mielőtt becsukta a szemét.

Azóta eltelt pár nap és mintha megfeledkeztek volna róla. Nem lapoztak, nem írtak bele semmit. Csak várt, és nem történt semmi. Most megint este van, és hazaért a család. A dolgozószoba villanya felragyogott. A nő odalépett az asztalhoz, és lerakott mellé egy másik naptárt. De jó, nem leszek egyedül. De végig sem gondolhatta, a nő hozzá beszélt. Lejárt az időd! Nagyon jó év ért véget, és te sok szép emlék őrzője vagy. Néha elő foglak venni, felidézni pár fontos dolgot. Ezzel megfogta, és egy fiókba berakta. A sötétben szétnézett, és sok-sok társát vette észre. Ők örömmel üdvözölték, és biztosították róla, itt jó dolga lesz.

A 2024-es év asztali naptára megnyugodva becsukta szemét, és remélte, álmában újra élheti ezt az izgalmasan szép évet.

TM