Karácsony a beteljesülés pillanata, amikor a hosszú, sötét adventi várakozás aranyló fénnyé és illatos örömmé válik. Nem egy dátum a naptárban, hanem egy időtlen égi esemény visszatükröződése a földi porban. Ahogy a hideg éjszakában megszületett a remény csillaga, úgy szikrázik fel szívünkben a felismerés, hogy a végtelen a végesbe költözött. Az ajándékok csomagolása, a fenyő illata és a családi asztal melege mind ennek a titoknak a külső köntöse, de a lényeg a szeretet örök áramlása, amely áttöri a magány jégpáncélját. A karácsonyfa olyan, mint a belső élet fája, amelynek gyökerei mélyen a földbe nyúlnak, de ágai tele vannak fényekkel, a beteljesült ígéretek gyümölcseivel. Minden apró dísz egy megtalált gondolat, egy kibontakozott kegyelem, amely emlékeztet arra, hogy nem vagyunk magunkra hagyva a sötétségben, ebben a világban.
   Szenteste az az égi színház, ahol a csend hangosabban beszél, mint ezer szónok. Az Úr születése egy kozmikus csoda, a végtelen Isten sebezhető gyermekké válása, a hatalom letétele a szeretet oltárán. Karácsonykor a szeretet egy pillanatra kézzelfoghatóvá, ehetővé és oszthatóvá válik. A jászol egy tükör, amelyben megláthatjuk az igazi emberi arcot, a tiszta egyszerűséget, a védtelenséget és a feltétlen elfogadást. Ez az időszak az ünneplés csendes csúcspontja, ahol a vágyott fény betör életünkbe, és örökre átölel. A karácsonyi béke nem a konfliktusok hiánya, hanem a bizalom szilárd alapja, hogy az isteni ígéret minden évben, minden szívben valóra válik.
   Mint ahogy az angyal is mondá:
   - Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, mely az egész nép öröme lesz!

TM