Kusza hétköznapok, kusza gondolatokkal. A nap süt odakint, tennivaló bőven akad, mégis üres folyamként árad keresztül az élet a napokon. A belső kétség, a soha, semmi nem elég, a gyomortájékon szorító érzés, a megmagyarázhatatlan érzelmi labilitás. A felsorolás már önmagában elég lenne egy terápiára. Ha a gondolatot a javulás irányába fordítjuk, máris beindul a fantázia.
   Akkor induljunk ezen az ösvényen. Kezdjünk el egy sétát egy erdőben. Hallgassuk a madarak dalát, a csendet, a kis patak csobogását, öleljünk át egy öreg fát, amely magasan, egyenes derékkal nyújtózik az ég felé. A kép elképzelése mély sóhajt vált ki, a lélek mélyén elindul egy könnyű mosoly, amely kivetül a fizikai jelenbe. Az arc mosolyra derül, a szem szépségre figyel, a fül belső nyugalmat észlel, a csendet erősíti.
   A világ hirtelen fénybe borul, a lélek megnyugszik, szétárad az öröm, boldogság érzés, ez a hétköznapi nap értelmet nyer a végtelenben.

TM