Lassan vége a nyárnak,
rég lehullott a virága
az akácnak.
Viharok jönnek, mennek,
és bizony oly sok kárt tesznek.
Ember harcol,
versenyezni akar a természettel,
de mindig alul marad ebben a versenyben.
A természet mindig győz,
hisz nála az Isteni ERŐ!
Annyi kárt tettünk mi EMBEREK,
hogy az mára már felbecsülhetetlen.
Bizony, ha visszavág
a természet,
viharral,
vad szenvedéllyel, sárlavinával, áradással,
ne csodálkozzunk,
az egységet mi felbontottuk,
sárba tiportuk
az együttélés alapvető szabályait,
nem néztük bizony az aggályait.
Most jő az orkán,
a vad vihar,
hegyek omolnak a házakra,
a sáros víz, melynek hatalmas az ereje,
és visz mindent,
mi útjába van téve.
Nem nézi, mit sodor el,
visz házat, kocsit, embereket.
Végzetes hiba ezt nem figyelembe venni,
de az ember oly gyarló,
csak azt nézi,
neki mi volna jó,
nem vigyáz a természetre,
s mára már, amit csak lehetett, tönkre tenni,
azt mind tönkre is tette.
Ó, Istenem, adj időt,
hogy megmentsük földünket
és a jövőt,
mert ha így megy tovább,
odaveszik az egész világ!

2023. augusztus 26.