Mindig elfog az áhítat,
Ahogy a vízre lenézek,
Mögöttem lemart löszfalak,
Túlnan bazalt orgonasípok
Ők mind komor kőzenészek.

Szeszélyes és visszhangzó csend,
Milliárd hullám felcsillan,
Mind vágyón part után eseng,
mert övék a kristályhomok,
Az idők gyökere itt van.

Tárul a feszes víztükör,
Mint fedetlen leány, ahogy
Szelíden szerelemre tör,
Megtudni, hogy, mi a titok,
Majd a gyönyörtől felragyog.

Boldog tó a formák felett,
Nap- csókolta testek, hegyek,
Mederágyat az Úr vetett,
A gyepre fényplédet rakott,
Boldog az, ki itt született.

2013. 07. 22.