Előttünk magasodik a vízválasztó,
hol zavaros a mondat, kiürült a szó,
minőséget hirdet a bóvli, a selejt,
innen az út, az utca már lefelé lejt,
mérget gyűjtögetnek a szorgalmas méhek,
kaptárban méz helyett sárgállik enyészet,
a drogterjesztés már egy elismert praxis,
itt prüszköl köztünk az Apokalipszis,
a tereken sétál irigység, gyűlölet,
mintha tudná is a nevemet, címemet,
a szerelem haragot, dühöt virágzik,
megcsalva az egyik, elhagyva a másik,
ha egymásra nézünk, az arcideg ráng,
már felénk tart egy eldobott bumeráng,
a sunyi mindenség feketén kitárva,
kinyílott a semmi tág előszobája,
kényszer, divat a magány, egyedüllét,
magunkkal lépjük át a nemlét küszöbét,
nagy vízválasztó és meredély előttünk
a tűréshatárnak már neki feszültünk.

2014. 05. 23.