Ragyog a Hold február éjszakáján
Nézem színét, megváltozott talán?
Kék és vörösben tündököl a fénye
Ilyen régen volt, vagy százötven éve.

Mit jósol nekünk, egy égi jelet?
Mit fest fel az égre, üzenetet?
Tüzes fényével int le ránk
Majd kékre, szép reményre vált?

Ragyog a Hold, udvara fénylik
Hideg szél süvít, az ég kéklik
Udvara arany, hideget jósol
Majd kékre vált, boldog jövő reményre?

Nézem a Holdat, fogyatkozik fénye
Szomorúan nézek fel a jelenségre
Lángol az orcája, kék a foltja
Ki lesz majd utánunk, aki ilyennek látja?

Lesz –e még szeretet, lesz-e még magyar szó?
Ring még a bölcső, hallatszik-e halk altató?
Nyit-e még hóvirág, mint tavasz hírnöke?
Vagy ez az öreg Föld megváltozik örökre?

Lesz-e még hírmondó a turul madárról?
Vagy vidám énekszó, monda hazámról
Nyílik-e ablak, hogy teleholdat nézze?
Színének váltását, s lesz-e még reménye?

Hisznek-e Istenben, hozzá imádkozva?
Hazáért, családért hozzá fohászt mondva
Vagy sűrű köd száll az égből
Mindent betakarva, turulmadár elszáll,
szárnyát széttárva?

2018.02.02. Mosonmagyaróvár.