Simítsd meg lágyan, puhán
a vörös rózsa bársonyos szirmát,
s kezed nyomán harmat kél gyöngyözőn,
csillogva, és kinyílik csodás, vérvörös kelyhe,
s érted reszket a rózsa szirma.
A rózsa oly szép, ha a bimbóból kinyílik,
csodálatos látvány, meglátod, tiéd lesz az
áhított boldogság, ez nem ármány.
Nektárját, ha ízleled,
ez az édes íz a fellegekbe hív.
Simítsd hát szépséges szirmát lágyan, puhán,
mint szél simogatja a bimbózó rügyek sokaságát,
suttogd el, mennyire szereted,
s meglásd, szép lassan kinyílik,
és az édent nyújtja neked!
Szeresd a rózsát,
hisz mindig téged vár!

2024. február 1.