Vörösen kel fel a decemberi hajnal,
Nap köszönti a tájat sugarával.
A megváltozott világot látja.
Sehol egy hópehely a téli világban.
Fekete hollófergeteg lepi el a fákat.
Sárguló levelek közt, réten ők lakomáznak.
Az ember sem fázik az enyhe télben.
Felkelő nap őt is enyhe sugárral köszöntötte.
Pedig, de jó lenne, ha ősz után tél jönne.
A kiszáradt földet jól megöntözne.
Tavasszal kihajtana az elvetetett vetés,
Lenne kenyerünk bőven, nem csak szenvedés,
Úgy látszik a természetet is vírus járja,
Halványan süt csak a nap koronája.
Megváltozott rendje a természetnek,
Remény vesztve élnek így az emberek.
De mégis bíznak a jövőben.
A természet igazi erejében.
Nem beteg, csak más lett a szokása.
Hosszú még a tél, földre hullik majd
Áldásként hótakaró rája.
Mosonmagyaróvár, 2020. december 29.
TM
