A vadász lapult egy bokorban, levegőt is alig mert venni.
   Végre, gondolta, most sikerülni fog. Olyan régóta próbálta leteríteni az erdő legnagyobb szarvasbikáját, most itt volt az alkalom. Egyedül jött, pompás fejdísze szinte húzta a földre. Körülnézett, patájával kicsit megkaparta a talajt, és kezdte körbejárni a tisztást. Lassan odaért a vadász elé, a bokorhoz.
   Fejét lehajtotta, belenézett a puskacsőbe, majd a vadász szemébe, lassan letérdelt, letette hatalmas agancsát, megadta magát.
   A vadász csak nézte, keze remegett, lassan lerakta puskáját, kinyúlt a bozótból, és megsimogatta a csodálatos fejdíszt. Ekkor lépett ki a csorda a tisztásra, tehenek, borjak, félkörben állva nézték. Az öreg bika felállt, mintha bólintott volna, és csatlakozott hozzájuk.
   A vadász soha többé nem vette kezébe puskáját.

TM