Ó Nemes fák között,
mennyi a csenevész bokor,
hogy uralják, rabolják,
gonoszul életterét sokszor.

Semmit érő cserjék,
vad tüskés szederinda liánok,
ó hatalmas nemes fák,
legyőzzenek titeket ? ne hagyjátok.

Neveld fel makkodat,
tölgyeknek, bükköknek királya,
vagy hol nemes fenyő,
ejti magját tűlevéllel hintett ágyára.

De üvölt az aranysakál,
róka ravasz, nappal nem jár nagyon,
kígyófészek rejtve marad,
őz és szarvas csorda, csörtet az avaron.

Vaddisznókat rejt a bozót,
csíkos malacai, visítozva cuppogva szopnak,
héja vijjog a fák felett,
körrög a fácánkakas, őszi esőcseppek hullnak.

Bíborvörös az ég alja,
készül a táj az erdei alkonyatra,
esti szellő kotorássza,
maradék levelet szinte rázza, de még marad tavaszra.

Írta-Varga István-Barcs-2017.09,06.