Vadnyúl szalad át a réten
Fürgén szedte lábát
Lelapul, nehogy meglássák
Fácán rikolt, nyuszi riad
Biztos sok a dolga, de felém szalad
Egy másik nyuszi emlékképe
Gondolatban most megidézve
Fülét hegyezi, néz felém
Mintha szólítani akarna
Ó, de sokáig nézném
De a fácánrikoltás elzavarja
Oly csodás e ritka pillanat
Báger tó nádas partján
Hajnali csend némán átölel
Emlékeimben egy másik nyúl megjelent
Fűkaszálás volt a réten
Vadnyúl történetét elmesélem
A gép a nyuszi lábát elvágta
Kisfiam a fűben talált rája
Megmentette, s felnevelte
Szeretettel ápolta, etetgette
Nyuszi mindenütt követte
S nagy korában útjára elengedte
De a nyuszi visszaszaladt hozzá
Nem tágított, előtte megállt
Nézett rá ijedt szemmel
Mintha mondaná „ne küldj el!”
Háromszor is kimentek az erdőszélre
Mire szaladt egy másik nyúl feléje
Mi nyuszink is meggondolta magát
A másik nyúllal szaladt tovább
S emlékeim, s ablakom bezártam
Élményem megosztom, alig vártam
A természet még tartogat csodákat
Szeretet szeretetté válhat
Mosonmagyaróvár, 2020. július 7. (elbeszélő költemény)
