Úgy kínálta magát a rét
a sok-sok vadvirággal,
akkor épp rövid volt a tél,
hát nyíltak oly pompával.

Fosszam meg éltető tövétől,
át kell adnom, nem tövestől,
ha valamit várok kedvesemtől,
attól a gyönyörű, kedves nőtől.

Nemcsak egy évben egyszer
kellene őket megünnepelni,
hanem az év minden napján
munkájukat meg kéne köszönni.

Igen, mert egy igaz Nő, az kincs,
nem lenne gyermek, férj, ha ő nincs,
ha nyújtaná kezét, vagy fenyeget,
megfognám én mindkettő kezet,
és rá csókokat hintenék, sok ezret.