Rímjeim dallamával, tán szívedig eljutok,
vagy lantom húrjait szaggatva messze futok,
válaszra várok, te drága NŐ, halljam szavad,
mit kívánsz, a sima vasat, vagy legyen aranyad.

Bálint nap éjszakáján, ne tépd lepkeszárnyamat,
jussak hozzád, rózsákkal terítsem ágyadat,
illatozó rózsa illat, lengi be a kisszobát,
így adná a sors nekem, szerelmes asszonyát.

Gyertyafénynek villódzó fényjátékában,
eszembe jutott hancúrozásunk a szénapajtában,
nyár volt akkor, széna illatú, s te fiatal,
nem hittem hogy lehet, édes után keserű ital.

Látod az élet milyen, egy furcsa tákolmány,
sokszor a csúnya is lehet, cifra mázolmány,
szavaimba rímeket pengetve, állok eléd,
nem vagyok már enyves kötényű asztalos segéd.

-írta-Varga István-Barcs-2021.02.10.