Ketten szedtünk gyöngyvirágot
Illatos ibolyát, szarkalábot
Sétáltunk a folyó mentén
Platán fákat átölelvén
Minden nap virággal a kézben
Virágillatok kíséretében
Megtértünk a madár daltól
Oda hol az ember lohol
Mennyire más volt az erdő
Benne madár vígan zengő
Szabad szárnyon víg repülő
Párját hívó, víg éneklő
Gondolatban erdőt járok
Szép emléket ott találok
Ahogy a felhőt nézem
Feltekintek hol van minden
Elszállt már ifjúságom
Erdő sétát lassan járom
Lábam lassú, utam görbe
Elmegyek majd mindörökre
De az életem azt nem sajnálom
Ahogy éltem, én nem bánom
Mindig adtam, amit elvettek tőlem
Azt én soha vissza nem kérem
Ha eljön a vég, gyorsan jöjjön
Betegség ne gyötörjön
Had álmodjam madár dallal
Lelkem szálljon szabad szárnnyal
Isten vigasztaljon karjaiban
Zöld takarót adjon a föld
Örök állomra csillagözönt
2O13.O5.14 Mosonmagyaróvár
