Ködfátyol erre ringott elillant már,
Magával vitte langyos napsugár.
Víz szinte álló a folyó felszínén,
Parti fa bokor fürdik víztükrén.

Valaki itt járt a hídon áthaladt,
Frissen sietve alighogy hogy szaladt.
Ózon levegő átjárta tüdejét,
Az ősz illata táplálta lelkét.

Mindez hiába a teste elfáradt,
Lépte lassult érezte megállhat.
Ma útjának iránya megváltozott,
Megállt és mélyen elgondolkodott.

Még felvette az utolsó kenetét,
És befejezte földi életét.
Fáj szívem siratom kínzó érzéssel,
Drága barátnőm nyugodj békében.

2018. 11.10.