Este van már és csend, madár sincs a fán,
Ölemben dorombol nagy, vörös macskám,
„Hagyd az embert, legtöbb irigy, és kaján,
Itt a helyed az élet bal oldalán.”

„Az évek csak jönnek, gyorsan elmennek,
Az egyik nehezebb, a másik könnyebb,
Írjál verset, olvass el pár jó könyvet,
Meglásd, majd kiapad szivárgó könnyed.”

„Tűnnek a hetek, a téli hónapok,
Töltsd meg értelemmel kiürült napod,
Én még kószán is melletted maradok,
Gyógyít a dorombolásom, hallhatod.”

„Ne izgasson se szitok, se dicséret,
Sokan elmentek, kevés követ téged,
A szó marad, a fájó hiányt érzed,
Szívet nem cserélhetsz, hidd el, megértlek.”

„Mostanra figyelj, ne tavalyi hóra,
Ha alszom is, torkom azt dorombolja,
Mintha az egésznek értelme volna,
Jóra gondolj, ne álnok monológra.”

Ahogy őt hallgatom, lassan elalszom,
Álmok váltják fel mindennapi gondom,
Nem kesergek rég a lehullott lombon,
Maga a lét a legnagyobb jutalom.

2016. 01. 25.