Köröztek a városban,
hangosan károgtak,
ki tudja, honnét jöttek,
talán új hírt hoztak.

Leültek egy háztetőre,
nem tudni, mire vártak,
egyszer csak meggondolták,
felszálltak, továbbálltak.

Pár napra el is tűntek,
már épp hiányoztak,
majd újra hallottam,
hangosan kiáltoztak.

Repültek csak céltalan,
legalábbis úgy láttam,
furcsa, rekedt hangjukat
már abszolút nem bántam.

Itt élnek a városunkban,
részei a létünknek,
pedig néha oly bántó
hangjuk a fülünknek.