Varjú károg rekedt hangján.
Ez öreg varjú, gondolván,
Hálát ne várj tőle, tudom,
Megtanította kiskorom.
Történt egyszer, nagyon régen,
Törött szárnyú varjú szállt az itatóra éppen.
Vizet ivott, vámolta a búzaszemet,
Gondoltam én, neki segítek.
Törött szárnyát bekötöttem,
Friss magokkal megetettem.
Vizet adtam neki, eleget,
Talán így kibírja a nagy meleget.
Gyorsan gyógyult varjú szárnya,
Kár, kár, kár! - vadul kiabálta.
Egyszer aztán jól megcsípett,
Meghálálta jó szívemet.
Édesanyámra nem hallgattam,
Pedig ő előre megmondta;
Ne várj a fekete varjútól jót, kislányom,
Éles csőrét beléd vágja!
Így jár, aki nem hallgat a figyelmeztető szóra,
Csak a segítséget nyújtja.
Hálát ne várj, mert megjárod,
Hull a könnyed, meglátod!
Fekete varjút látva,
Eszembe jut annak hálája.
Óvakodok a károgó feketéktől,
S a kiabáló emberektől!
Mosonmagyaróvár, 2023. július 7.
