Kicsit restelkedve, kicsit félve, csengettem az ajtón. Megismer-e, mit fog szólni? Kár volt aggódnom. Ma is ugyanolyan, mint volt.

Gyermekkoromtól fogva jól ismerem. A ruháinkat, a ruháimat ő varrta. Akkoriban még alig lehetett kapni kész ruhát, de anyagot sem nagyon. Édesanya a vásárban vette meg azokat az anyagokat,amelyekből ruhát szánt varratni nekünk. Leginkább azonban azokból az Amerikából érkezett csomagokból válogattuk ki azt a ruhát, amelyet átalakítani érdemes volt. Na ezeket vittük Rozika nénihez, ő aztán csodákat művelt velük. Már régen pesten éltem, de ruháimat még mindig Rozika néni varrta. És milyen jól jártam. Olyan egyedi stílusú és anyagú ruhái a kolléganőimnek egynek sem volt mint nekem. Csak úgy feszítettem bennük! Irigyeltek érte.

Ezeket a régi dolgokat Rozika néni már elfelejtette. Nem úgy engem. Sok-sok puszival és mérhetetlen szeretettel üdvözölt.

Hát Marika ! Már vártalak ám! Gyere csak be! Valami finomat sütöttem, remélem ízleni fog.

Egy ideje rákaptam a sütésre. Ahogy idősödöm a varrás mellett ez is kikapcsol. Meg aztán megváltoztak a dolgok, sok a butik, nekem kevesebb ruhát kell már varrnom. De van munkám bőven. Terítőket, abroszokat, és főleg függönyöket varrok méretre, az új házak igénye szerint.

Valaha a faluban szinte minden menyasszonynak én készítettem el az esküvői ruháját.

Most, hogy idős lettem, már az unokáik jönnek, igazítanivalóval, átalakítani valóval, toldásokkal.

A kuncsaftok alakja változik, kicsit itt-ott be kell toldani, szívesen csinálom ezt is. Mert örülök, hogy még mindig jönnek, kicsit beszélgetünk is. Viszem a kertet is, minden megterem benne amire szükségünk van. A kisebbik fiam élete úgy alakult, hogy ő lakik velem, besegít a házi munkába.

Na mit szólsz a süteményemhez? Most olvastam egy új receptet,gondoltam megcsinálom, tudom, hogy a sósat szereted !

Elmehetnénk ketten Pestre, valaha sokat jártam a Józsefvárosi piacra, szívesen csatangoltam ott, engem az is kikapcsol. Egy napra felállok a varrógép mellől. Meg hát a vásárlás öröme, mára már csak ennyi jut nekem, de ezt is nagyon szeretem.

Rozika néni abszolút pozitív gondolkodású, és olyan jótétlélek, hogy csak na. Az ilyen embereket nagyítóval kell keresni ! Hogy mitől bír örökké vidám, jó kedvű lenni, nem tudom.

Sok mindenről beszélgetünk. És ő olyan természetességgel ajánlja fel segítségét, amilyenre én pesten egyáltalán nem tudok visszaemlékezni. Ott az emberek zárkózottak, távolságtartóak.

És, Rozika néni telefonál,- gyere csak fel Marika – majd meglátod mit sütöttem. Mire felérek, Julcsika már ott van. Elénk teszi a nagy tálat, rajta a létező legfinomabb rétesek. Istenem! Ilyet, és ennyit! csak a mamám volt képes sütni. Már korán reggel kezdte a tészta kidolgozását, aztán nyújtását, töltését, tepsibe tekerését. Közben begyújtotta apám a kemencét. Mi olyan sokan voltunk, hogy akkora mennyiséget, amellyel mi jól laktunk, renben megsütni szinte lehetetlen volt. Viszont a kemencébe három nagy fekete tepsi befért egyszerre, meg nekem a vakarék. Mennyire szerettem.

Elmeséltem Rozika néninek, hogy egyszer amikor hazajöttem pestről, a mama rétest sütött direkt, hogy én is ehessek egyszer még igazán finomat. A többiek elől elzárva - egy egész tányérral -este elém tette. És én addig ettem, amíg láttam! Hogy is szokta mondani? Az már csak a szemeidnek kell, látva, hogy már degeszre ettem magam.

Rozika néni kedveskedett nekem. Megsütötte a finom réteseket. Aki nem tudja, hogy mennyire finom bír lenni a sós túrós rétes, meg a krumplis tejfölös, annak hiába is mondom, hogy ez a világ legfinomabb süteménye. Nem úgy Rozika néni! Ő tudja! Ez csernyei specialitás, akár borharapó is lehetne, főleg ha káposztás is készül. Julcsival „ kétpofára „ ettük. És titkon pár darabot még csomagolt is nekem. Otthon láttam csak, hogy kedvencem a vakarék is benne van.

Hát ilyen az én varrónőm Rozika néni.

Most köszöntöm őt nyolcvannegyedik születésnapján.

Köszönöm Istennek, hogy ezt megtehetem.

Mennem kell hozzá megint, mert valami jóféle pálinkát szerzett nekem, azt mondja kortyonként valóságos gyógyszer, akárcsak ő nekem.

Kívánom, hogy még sokáig köszönthessem, és fogyaszthassam finomságait...és hallgathassam a múlt eseményeit...amelyek vajh, ki tudja miért? olyan fontosak lettem nekem