Ön nagyon csinos kedvesem, 
ott nem messze üldögélt tőlem,
hát bátorságomat összeszedtem,
majd félénken táncra kértem.

Elnéztem formás, női lábát,
amit piros cipőivel mutatott,
de csak néztem a frizuráját,
melyben kötött piros szalagot,
míg rám édesen mosolygott.

Keringő volt, vagy épp tangó,
én erre már nem emlékezem,
csak arra, mini volt ruhája,
térd fölött, combjait néztem.

Alkalmi volt akkor öltözéke,
amit őrizni volt régen szokás,
meg van- e még piros cipője,
hol az a kedves mosolygás,
habár a placc már parkettás.

Szólt a hawaii gitár, a zongora, 
keressük meg azt a helyet újra, 
hallgassuk még a régi muzsikát,
így őrzöm kedves, az ön mosolyát.

Barcs, 2018. 06. 28.