Csillagporos ösvényen sétáltunk,
kedvesem, Te meg Én.
Átölelt két karod féltőn
ezen a tavaszi estén.
Boldogok voltunk,
nem számított, mi volt a múltunk!
Nevetésünktől visszhangzott az éj,
a csillagok velünk kacagtak még.
A testünk szerelemtől égett
ezen az éjjelen,
s repültünk együtt a boldogságban,
mint hófehér vitorlás az égi tengeren.
A közöny messzeszállt,
valahol meg-megállt,
társra nem talált.
Messze távol egy kicsiny csengettyű
csilingelt az éjben,
hangját a tavaszi szél messzire elvitte.
Csodálatos dallama szívemig hatolt,
kedves hangja, nyugalma rám hatott.
Álmodtam talán,
vagy csak mese volt,
s szívem mégis elhitte.
Elválni tőled oly nagy fájdalom lenne,
szívem megszakadna tőle.
Szerelmes szívem ma is veled álmodik,
jó lenne a csillagporos úton
újra veled együtt sétálni!

2024. május 24.