Tiltott gyümölcs, mit kívántál,
Több volt ez a szimpla vágynál.
Neked termett, úgy érezted,
Tetszett vagy nem, Te elvetted.

Nem volt pompás dínomdánom,
Csak egyszerű: légy a párom.
Komolyan vett holtomiglan,
S egymáséi lettünk nyíltan.

Ím, az idő bizonyított,
Pedig akadt gondunk itt-ott,
Küzdelem is várt ránk bőven,
S álltunk párszor meggyötörten.

Kinek mikor akadt baja,
Másikunk volt hű támasza,
Kéz a kézben mentünk tovább,
Nap perzselt, vagy vihar dúlt át.

Ha kiejtem kicsit félve,
Így van ez épp negyven éve,
Tán kiváltság lehet oka,
Megadatott ez a csoda.

Kérőn nézek fel az égre,
Ha csillagnak szán majd végre,
Engedje meg, kérem szépen,
Karjaidban legyen végem.